Már három hete tart a tanév. Olyannyira pörög itt az élet, hogy még arra sem volt eddig időm, hogy néhány sor bejegyzést írjak Nektek.

Aki nem tudná annak elárulom, hogy a már említett tanévet a Privatgymnasium der Herz-Jesu-Missionare iskolában töltöm. Gondolom az olvasók közül mindenki tisztában volt ezzel az információval, de mégis feltüntettem, hátha akad köztetek olyan is aki nem az ismeretségi köreimből olvassa a blogot. 

Na szóval!

Összegezném az eddig eltöltött napokat, majd ezt követően véleményemet is leírom. Ja igen! Ha már a véleményeknél tarunk, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nyugodtan írjátok meg Ti is véleményeiteket a blogommal kapcsolatban illetve bármivel ami az adott témához köthető. 

Na de nem is húzom tovább az időt! Lássuk hogy is kezdődött számomra a tanév...

Szeptember kilencedike!

Megkezdődött a tanév. :)

A tanév nagyom rugalmasan indult. Reggel egy szentmisével kezdődött a nap majd ezt követően két osztályfőnöki óra volt. Már az első pillanatoktól kezdve úgy éreztem, hogy befogadott az osztályközösségem. Nagyon jól esett. Az első naptól kezdve szót értek az osztállyal és amit nem értek meg elsőre azt rögtön elmagyarázzák, körülírják - ezzel nagyban megkönnyítik az életemet, hogy nem kell külön-külön minden egyes szót kiszótárazgatnom hanem segítőkészen elmagyarázzák azt amit nem értek. 

Itt is, mint ahogy az általában a többi iskolában is lenni szokott az első néhány nap rövidebb a többinél-aminek a diákok nagyon örülnek... 

Itt felettébb érdekes az órarend. Az órarendünk úgy van összeállítva, hogy abban a stúdiumok, a lyukasórák és az ebéd-, tízórai- illetve az uzsonna szünet is bele van építve. Ez számomra nagyon érdekes volt az első napokban. Tovább ami még nagyon meglepő volt számomra az az, hogy az iskolában nem utcai cipőben hanem szobapapucsban kell lennünk. Ez eleinte érdekes volt számomra és nem tudtam hová tenni, de ha jobban belegondolunk van értelme (de ezt mos nem részletezném...). Ezeken kívül még számtalan dolgot figyeltem meg ami teljesen máshogy van mint odahaza. De mindent csak módjával. Minden ilyen érdekességről be fogok számolni, de nem egyszerre.... Másik alkalomra is kell hagyni valamit.

A napok felettébb gyorsan követik egymást. Egyre jobban kitapasztalom az itteni életet, de ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani, még gyűjtöm a tapasztalatokat. Mindenesetre azt már most megállapíthatom, hogy az itteniek sokkal pörgősebbek, vidámabbak, életrevalóbbak mint ahogy azt otthon tapasztalhatjuk. Itt még a szigorú tanítási órák is vidám hangulatban telnek...

Ahogy telnek-múlnak a napok már el is érkeztünk az első közös osztálykiránduláshoz, vagy inkább mondhatnánk úgy is, hogy osztálytúrához. Tegnapelőtt a körülbelül húsz km-re található Fuschlsee-t kerültük meg gyalogosan. Mindenki nagyon élvezte a túrát, bár a végére igencsak elfáradt a társaság... A túra folyamán több társammal is beszélgettem, aminek nagyon örültem főleg akkor amikor ők szólítottak meg engem.