Az elmúlt napokban három olyan dolog is történt velem, körülöttem amiről úgy gondolom, hogy érdemes írni...
Kezdem az elején...
A múlt szerdán bemondták az iskolába, hogy mindenki vonuljon le a díszterembe, mert kampánybeszédre kerül sor... Nekem ez első hallásra igencsak furcsán hangzott, de miután elgondolkodtam rajta és beszélgettem az osztálytársaimmal megtudtam, hogy az iskola diákönkormányzata elnököt választ. Nem is csak a DÖK, hanem minden egyes diák személyesen, az igazgatói irodában, a "külvilágtól elzárva" írta fel a hat nevet a papírra és dobta be az urnába. Hat név-hat jelölt. Az igazgató hat jelöltet állított a diákság elé, akik elmondták kampánybeszédeiket, majd ezt követően két nap állt a rendelkezésünkre, hogy voksoljunk. Érdekes és tanúságos volt számomra. Ilyenben még nem volt részem...

A következő dolog amit megemlítenék az talán nem is annyira fontos... Csak említés céljából...Csupán az érdekesség kedvéért... Csütörtökön leesett az első hó. Igaz felénk nem sok maradt belőle-azaz semmi, de a szomszédos Tirolban annál több. Igazából nem is az az érdekes, hogy már ilyen korán leesett az első hó hanem az, hogy rá két napra (a közös) kollégiumi hétvégénken a második napra (szombat) a program az volt, hogy elmentünk Bad Tölz-be... Erről a helyről azt kell tudni, hogy egy hatalmas akvapark rengeteg medencével, csúszdával... És ez lenne a harmadik dolog amit meg szeretnék említeni.
Érdekes volt számomra, hogy míg mi a meleg vízben lubickoltunk addig néhány méterre tőlünk 5-10 cm hó takarta be a földet... Na ez az amit még álmomban sem gondoltam volna... Az ilyen fürdőzést mindenkinek csak ajánlani tudom.
Egy élmény.

Na végre!

Ismét sikerült időt szakítanom, hogy ismét jelentkezzem.

Már jó pár nap eltelt azóta, hogy nem írtam... Itt olyan pörgős az élet, hogy alig jut időm a blogozásra. 

Ha az iskolai dolgokat nézem és arról kezdek el írni akkor röviden annyit tudok elmondani, hogy minden változatlanul halad... vagyis mindig egyre több kapcsolatot szerzek és egyre jobban megy a kommunikáció. Egyre több a barát, akire számíthatok. Az osztályban is kezd kialakulni a társaság, hogy ki az akit jobban és ki az akit kevésbé érdekel a létem... Ennek szívből örülök. Az osztályból a barátok egyre több helyre hívnak el és egyre többet keresik a társaságomat; a beszélgetéseknél kikérik a véleményemet... Röviden: úgy érzem egyre jobban beilleszkedtem...

Miután a hét elején az iskolaigazgatóval egyeztettem, hogy elmehetek iskolán kívül is dolgozni vettem a bátorságot és elküldtem az önéletrajzomat néhány helyre... Talán pont a legszimpatikusabb helyről kaptam a visszajelzést, a salzburgi reptérről. Ma már az állásinterjú is meg volt; már hétfőn küldik is, hogy mikor kezdhetek... Örülök neki, mert így még több alkalom nyílik a nyelv tanulására.

Remélem a következő bejegyzésemig nem kell ennyit várnotok. ;)